Lehet, hogy ismét én rendelkezem különleges látásmóddal és elvárással… de azt, hogy egy üzletbe bemegyek és nem köszönnek az egy dolog. Szombaton egy bevásárló központ gyógyszertárjában vásároltam és a pultnál köszöntem az „úriembernek”, bár szerintem neki illett volna köszönnie előbb és mosolyogni, hogy náluk költöm el a pénzem. De még csak arra sem méltatott, hogy visszaköszönjön. Pedig nem voltam sem szakadt, sem büdös, de még akkor is illett volna mozdítania a száját. Majd kiszolgált fapofával, savanyú arckifejezéssel, mint akit végig sértettem a lényemmel. Majd fizetés után megköszöntem kedvességét.

Miért van ez, hogy manapság így állnak az emberhez? És ez az általános tendencia. Kevés van, aki mosolyog és kedves, de sokszor az ilyenek „too much”-ok szoktak lenni.

Meg van a kommandós, aki követ, mintha csak az árnyékod lenne, mert valószínű, hogy majd a zsebembe gyűrök egy csini nadrágot és kisétálok vele…

Amit még jobban szeretek, azok a burzsuj boltok, ahonnan kinéznek, még ha jól öltözött is vagyok és jól fésült, akkor is. Rám van írva, hogy nem egy eltartott, beképzelt, újgazdag buxi vagyok, egy milliárdos babája, s egy pillantással le is vagyok írva…

            Azért persze akad olyan bolt, ahol kedvesek és segítőkészek, mégsem nyomulnak az emberre. Sajnos ebből van igen kevés. Pedig nagyon sok múlik az eladók hozzáállásán…

Üdv Nektek!

Melcsi