Strand-test-gyártás
Tegnap Ancsi kolléganőmmel lenéztünk egy bevásárló központban található edzőterembe. A fő ok: közel van. 2 percre lakom tőle.
No persze nem csak benéztünk, de egy aerobic órát végignyomtunk 
Épp ideje volt megmozgatni kis tagjainkat. A nép, aki odajár, hát igen… eleinte kissé megijedtünk, no nem mert olyan ijedős fajták vagyunk, kemény amazon létünkre 
de azok a cica-babák, akik ott sündörögtek belőtt séróval, a legújabb sport divat által menőnek nyilvánított szerelésben, olyan dekoltázzsal, hogy még a veséjük is látszik… ők elég rémisztőek voltak. Napjaink „sportos” vadászai, akik a fekve nyomó fiúk izzadtságcseppjeitől alélnak el a levegőtlen kondi terem linóleumán. A sportost azért tettem macskakörömbe, mert azért voltak érdekes nőcik. Volt két igen hidrogén szagú hölgy, az egyik 40 év körül lehetett, kebelemelőt nem viselt, bár nem ártott volna… és volt egy fiatalabb szintén rettentően éles elméjű lányzó. Nos ez a két üdítő jelenség, Ancsika elmondása alapján épp a Swarovski gyűjteményük leltározását végezték elméleti síkon, miközben hurkás testükre erőltették a meglehetősen szűk edzőtermi lepleket… sajnos ebben a pár percben én nem tartózkodtam az öltözőben, pedig a téma izgalmasnak bizonyult.
Érdekes tanulmány volt számunkra, hogy ki-mire használ egy edzőtermet.
Sportolásra? Arra, hogy elmondhassa az illető, hogy oda jár? Ismerkedni? Nézelődni?
